A nagy zarándok tömeggel együtt hat óra magasságában indultam el szakadó esőben, sok arcon láttam, hogy kényelmetlen nekik a szituáció, de én egy pici mosollyal reagáltam a dolgot. Az egyik kis boltban furcsa dolgok történtek, egyrészről nem akartak bagette-t adni, ez még oké, de az, hogy tökéletesen összekevertek valakivel, aki nem fizetett korábban, az már több volt a soknál. Spanyolom nem az igazi, ők meg persze angolul nem tudtak, így legalább tíz perc magyarázkodás után tudtam csak elhagyni a helységet üres gyomorral. Nem baj, itt azért csak nem halok éhen, legalább is a középkor óta ez most precedens értékű lenne. Ismerős tájakon haladtam, sok kedves emberrel találkoztam, de valahogyan mindenki más sebességgel haladt és annyira sokan voltunk, hogy nem verődtek össze csapatok. Délután azért összefújt a szél pár holland zarándokkal, akikkel együtt mentünk be Larasoaña-ba, gondolkodtam, hogy megyek tovább, de nagyon jó hangulat volt. Sergio főzött nekünk makarónit, ő Kolumbiából származik, ő afféle hangulatfelelős lett, úgyan is ömlik belőle a hülyeség. Hagyományosnak mondható nemzetközi vacsorázás zajlott, borfogyasztással és hangos nevetgéléssel kisérve. Arek és Kevin is küldött sms-t arról tájékoztatva, hogy merre járnak, valamint Attila és Bálint helyzetéről is megtudtam pár apró információt, miszerint ők még Franciaországban vannak, körülbelül jó egy hét járásnyira mögöttem. Jeremy rákérdezett a vacsora után, hogy hány napja vagyok úton, ezt hirtelen nem tudtam megmondani, így a naplómat hívtam segítségül. Felcsaptam az aktuális oldalon és szembesültem vele, hogy ez a 99. napom és holnap lesz a jubileumi 100-as!
